Az egész életen át tartó tanulás és a nyelvtanulás kapcsolatának vizsgálata egy szakképzési intézményben

Abstract

Az egész életen át tartó tanulást, mint fogalom önmagában nem szorul magyarázatra trivialitása miatt. Az elmúlt évtizedben az oktatás területén számos változás történt. A tanulási folyamatban részt vevők környezetét ezek a változások alapvetően befolyásolják a számos külső tényező mellett. A szakmai képzés átalakításával és a duális képzésre történő újbóli áttéréssel nem csak a szakmai tartalmak változtak, hanem a képzésben résztvevők hozzáállása is változhatott, új tanulási célokkal, motivációkkal egyetemben. Jelenleg a felnőttek számára is számos lehetőség nyílik akár ingyenesen szakmát tanulni, vagy diplomát szerezni. A mai
középiskolás fiatalok hozzáállása a tanuláshoz is kétségtelenül sokban változott az elmúlt húsz évben. Vajon mennyit tanulnak a mai fiatalok? Mik a terveik a jövőre nézve és hogy látják boldogulásukat az iskolapad után?
A kutatás az egész életen át tartó tanulással összefüggésben, eltérő korcsoportok által alkotott, véleményeket vizsgálja és értékeli ki. Az egyes csoportoknál, a csak rájuk jellemző és közös faktorokkal történt a kutatása résztvevő személyek körében. A most bemutatandó tanulmány ennek a kutatásnak egy részét képezi és a nyelvtanulás és az egész életen át tartó tanulást hozza összefüggésbe. Azért a nyelvtanulást, mert a mindenkori időszerűsége és hasznossága miatt talán az idegennyelvek tanulása méri az önképzést és a tanuláshoz való hozzáállást leginkább.
A kutatás a budapesti Kossuth Lajos Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakgimnázium tanulói bevonásával került elvégzésre. Az eredmények feldolgozásához statisztikai módszereket és az SPSS szoftver nyújtott lehetőségeket. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy különbségek mutathatók ki egyes egész életen át tartó tanulással összefüggő tényezők között.