Miért féljünk az éjszakától? - Pedagógiai módszerek a természetes sötétséggel kapcsolatos pozitív attitűdök kialakítására, a fényszennyezés mértékének csökkentése érdekében

Abstract

A sötétségtől való félelmünk egyidős az emberi létezésünkkel. Az evolúciós megszaladás elméletéből (Fisher, 1930) kiindulva megállapítható, hogy a belénk kódolt sötétséggel kapcsolatos félelemérzetek a jelenkor megnövedett mértékű fényszennyezés szintjével is kapcsolatba hozhatóak. Habár ezen félelemérzetek teljes eltörlésére nincs lehetőség és ez nem is lenne kívánatos, az éjszakával kapcsolatos pozitívabb attitűdök kialakítására vannak pedagógiai módszerek, amelyek a jövőben a fényszennyezés mértékének csökkenését is eredményezhetik. Jelen tanulmány célja bemutatni a természetes sötétséggel kapcsolatos félelmeink pszichológiai sajátosságait (például: Li et al., 2015; Morris and Kratochwill, 1998; Mooney et al., 1985), illetve pedagógiai lehetőségeket adni annak csökkentésére. A tanulmány bemutatja a csillagászati oktatás, a sötétben való terápiás játékok, az éjszakai tábori programok és a virtuális valóságok pedagógiai lehetőségeit. Az egyes típusokon belül különböző oktatási formák kerültek bemutatásra (például: csillagszámlálás, játék terápiás módszerek a sötétben, éjszakai túrák és bátorságpróbák). A szakirodalmak ismertetésén túl oktatókkal készült interjúk eredményei is ismertetésre kerülnek a témában, valamint egy részletes link gyűjtemény is segíti a további oktatási anyagok elérését. A tanulmány egy újszerű megközelítést ad a fényszennyezés problémájának kezelésére, amelyhez bőséges és hatékonyan alkalmazható oktatási anyagokat biztosít.